Mennyit lehet keresni az Egyesült Királyságban 2025-ben?

Az Egyesült Királyság munkaerőpiaca folyamatos változáson megy keresztül, és a bérezési trendekre hatással vannak a gazdasági körülmények, az infláció, valamint az egyes iparágak és régiók sajátosságai. Mennyit lehet keresni az Egyesült Királyságban 2025-ben? Ebben a blogbejegyzésben részletesen megvizsgáljuk a fizetések alakulását és összetevőit 2025-re vonatkozóan. Kitérünk az általános bértrendekre, az iparágak közötti különbségekre, a regionális eltérésekre, nemzetközi összehasonlítást végzünk Európa nagy gazdaságaival, és áttekintjük a brit bérstruktúra sajátosságait (beleértve a bónuszokat és juttatásokat).

Az elemzés számszerű tényekkel, táblázatokkal és összehasonlításokkal mutatja be, hol tartanak a keresetek az Egyesült Királyságban 2025-ben, és milyen tényezők magyarázzák a trendeket.

Általános bérezési trendek

Az általános bérezési trendek feltárásához megvizsgáljuk az országos átlag- és mediánbérek alakulását, a minimálbér változásait, az infláció hatását a reálbérekre, valamint a munkaerőpiaci kereslet és kínálat aktuális trendjeit. Ezek a tényezők együtt határozzák meg, hogy 2025-ben mennyit lehet keresni az Egyesült Királyságban.

Átlag- és mediánbérek alakulása

Az országos mediánbér – amelynél a dolgozók fele kevesebbet, fele többet keres – az utóbbi években dinamikusan nőtt nominális értelemben. 2024 áprilisában a teljes munkaidőben dolgozók medián éves bruttó keresete elérte a 37 430 fontot, szemben az egy évvel korábbi 35 004 fonttal, ami 6,9% nominális növekedést jelent. A heti mediánbér 2024-ben kb. £728 volt, ami szintén ~6%-os emelkedés az előző évhez képest. Átlagbér (mean) tekintetében a brit heti átlagkereset 2024 végén kb. £706 volt, ami éves szinten ~£36 700 fizetésnek felel meg.

Ez alapján az átlagos bruttó éves fizetés 2024-ben ~£36–37 ezer, míg a medián bruttó éves fizetés ~£37 ezer volt, ami azt mutatja, hogy a kereseti eloszlásban néhány kiugróan magas fizetés felfelé húzza az átlagot.

Fontos különbség van az átlag és a medián között: a mediánbér jellemzően alacsonyabb, mivel nem torzítják a nagyon magas fizetések. 2023-ban például a teljes munkaidős medián fizetés ~£34 963 volt, míg a részmunkaidősöket is beleszámítva az általános medián ~£29 669. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az összes brit munkavállaló fele kevesebb mint ~30 ezer fontot keres évente (részmunkaidővel együtt számolva). 2025-re a várakozások szerint a nominális bérek tovább emelkednek, hiszen 2024-ben is jelentős növekedés volt tapasztalható.

Minimálbér változásai

Az Egyesült Királyság minimálbére – hivatalos nevén National Living Wage (NLW) a 21 év feletti munkavállalók számára – az elmúlt években jelentősen emelkedett. 2023 áprilisában a minimálbér £10,42/óra volt a 23 év feletti dolgozóknak, ami 2024 áprilisában £11,44/órára nőtt (ekkor már 21 éves kortól egységesen jár a NLW). A kormány 2024 végén bejelentette, hogy 2025 áprilisától a minimálbér további ~6,7%-kal emelkedik, £12,21/órára ( National Living Wage to increase to £12.21 in April 2025 - GOV.UK ).

Ez a szint várhatóan eléri a mediánbér kétharmadát, és történelmi csúcsot jelent reálértéken az Egyesült Királyság minimálbérének értékében ( National Living Wage to increase to £12.21 in April 2025 - GOV.UK ). Összehasonlításképp: 2022-ben a minimálbér még £9,50 volt, így három év alatt közel 30%-os emelés megy végbe.

A minimálbér gyors növekedését részben az indokolja, hogy a legalacsonyabb keresetűek jövedelmét felzárkóztassák a megélhetési költségek emelkedéséhez (“making work pay” program). Ugyanakkor a vállalkozások számára kihívást is jelentett ez a növekedés, hiszen két év alatt több mint 20%-kal kellett megemelniük a legalacsonyabb béreket ( National Living Wage to increase to £12.21 in April 2025 - GOV.UK ).

Ennek hatása érződik a munkaerőpiacon: bizonyos ágazatokban (pl. vendéglátás, kiskereskedelem) a bérek alja emelkedett, csökkentve a bérszakadékot, viszont a munkaadóknak alkalmazkodniuk kellett a magasabb bérköltségekhez.

Infláció és a reálbérek alakulása

A magas infláció komoly kihívást jelentett a brit béreknek az utóbbi időben. 2022-ben az éves infláció időszakosan 10% fölé ugrott (októberben 11,1% volt a CPI) – a legmagasabb szint több évtizede. Ezzel szemben a bérek nominális növekedése 2022-ben átlagosan csak ~5% körül alakult.

Ennek következtében a reálbérek (az inflációval kiigazított keresetek) jelentősen csökkentek: 2022–2023 folyamán a reálkeresetek több mint 2%-kal estek vissza, ami az egyik legnagyobb zuhanás volt az elmúlt évtizedekben. A brit statisztikák szerint 2024 közepéig a reálbérek még mindig elmaradtak a 2010-es szinttől – a teljes munkaidős medián heti bér kb. 2%-kal alacsonyabb volt 2024-ben reálértéken, mint 2010-ben.

Ez azt jelenti, hogy a 2010 utáni „elveszett évtized” bérnövekedése és a Brexit utáni időszak bizonytalanságai, majd a COVID-pandémia és az azt követő infláció együttesen a vásárlóerő stagnálásához vezettek hosszú távon.

Jó hír azonban, hogy 2024 második felére az infláció mérséklődött (~3-4% közé), miközben a bérnövekedés 5-6% körülire gyorsult. 2024 őszén a reálkeresetek ismét növekedésnek indultak (éves szinten ~+2% reálbér-növekedés volt mérhető). Ha az infláció 2025-ben tovább csökken vagy normalizálódik (~2-3%-ra) és a béremelkedés üteme 5% körül marad, akkor 2025-ben a reálbérek ismét emelkedhetnek, ledolgozva a korábbi veszteségek egy részét.

Mindazonáltal a 2022-es inflációs sokk hatása még érezhető, és a háztartások többsége 2025-ben is csak kevéssel érezheti jobbnak anyagi helyzetét a 2020-as évek elejéhez képest.

Kereslet és kínálat a munkaerőpiacon

A béreket a makrogazdasági tényezők mellett a munkaerő-kereslet és kínálat alakulása is erősen befolyásolja. Az Egyesült Királyság munkaerőpiaca a COVID utáni időszakban szokatlan helyzetbe került: rekord magas állásüresedések és munkaerőhiány jelentkezett számos szektorban 2021–2022-ben. 2022 elején a meghirdetett betöltetlen állások száma országosan meghaladta az 1,3 milliót, ami történelmi csúcs.

Ennek oka részben a Brexit utáni csökkent uniós munkavállalói beáramlás, részben pedig az, hogy sok idősödő dolgozó korábban visszavonult (például a pandémia alatt) vagy tartós betegség miatt kiesett a munkaerő-kínálatból. A munkaképes korú népesség gazdasági aktivitása így visszaesett, ami szűkített kínálatot eredményezett a munkaerőpiacon.

2023–2024 folyamán a trend némileg változott: a gazdasági növekedés lassulása és a magasabb kamatok hatására a munkaerő-kereslet enyhült. 2024 végére a betöltetlen állások száma ~818 ezerre csökkent, bár még így is a COVID előtti szint felett maradt. A munkanélküliségi ráta 2022-ben évtizedes mélyponton (~3,8%) volt, 2024-re viszont kissé emelkedett ~4,3%-ra – ami még mindig relatíve alacsony, teljes foglalkoztatáshoz közeli szint.

Az aktivitási ráta (a 16–64 évesek körében) 2024-ben ~74,9%, ami enyhe javulás a korábbi visszaesés után, köszönhetően annak, hogy néhány inaktív csoport (pl. nyugdíjas korúak) egy része visszatért dolgozni a megélhetési költségek emelkedése miatt.

Munkaerőpiaci trendek 2025-re: A szakértők arra számítanak, hogy 2025-ben a munkaerő-kínálat lassan tovább bővül (pl. bevándorlás bizonyos szektorokban, inaktívak visszatérése), míg a munkaerő-kereslet a gazdaság lassulása miatt nem nő olyan gyorsan. Ez azt eredményezheti, hogy a bérek növekedési üteme mérséklődik, de a tartós munkaerőhiányos területeken (pl. informatikusok, mérnökök, egészségügyi szakemberek) továbbra is erős bérnyomás marad.

A munkaadók a szűk keresztmetszetű szakmákban kénytelenek magasabb fizetésekkel és bónuszokkal csábítani a jelölteket, míg az alacsony képzettséget igénylő állásoknál a minimálbér emelése diktálja a bérnövekedést.

Iparági különbségek

Jelentős bérkülönbségek figyelhetők meg az egyes gazdasági ágazatok között az Egyesült Királyságban. Vannak kimondottan magas átlagfizetésű szektorok (pl. pénzügy, informatika, energiaipar), míg más területeken (pl. vendéglátás, kiskereskedelem) jóval alacsonyabbak a keresetek.

Ebben a részben összehasonlítjuk a különböző szektorok mediánbéreit, elemezzük a bérkülönbségek okait, és konkrét példákat mutatunk be a legjobban és legrosszabbul fizető foglalkozásokra.

Bérek szektoronként: melyik iparág mennyit fizet?

A brit statisztikák alapján óriási különbségek lehetnek az iparágak között a medián fizetésekben. Az alábbi táblázat néhány kiválasztott szektor teljes munkaidős medián éves bruttó keresetét mutatja 2024 körül:

Forrás: ONS, 2023-as ASHE adatok alapján. A pontos számok iparági bontásban változhatnak, de a trendek egyértelműek: a legjobban fizető szektorokban a medián fizetések közel kétszer akkorák, mint a leggyengébben fizetőkben. Például az energiaiparban (áram- és gázszolgáltatás) a medián éves bér ~50 ezer font felett van, míg a vendéglátásban csak kb. 23–25 ezer font.

A pénzügyi szektorban (bankok, biztosítók) is kiemelkedően magas a medián fizetés ~48 ezer font, hasonlóan a tech szektorhoz (IT és kommunikáció ~44-45 ezer font). Ezzel szemben a kereskedelemben és a szolgáltató szektorokban (mint a kiskereskedelem, turizmus, vendéglátás) a bérek a nemzeti medián alatt vannak.

A legutóbbi adatok szerint a legmagasabb medián fizetésű ágazat az energiaellátás (áram, gáz, távhő) volt ~£50,5k, a második a pénzügy/biztosítás ~£48k, harmadik a bányászat/kitermelés ~£47k, negyedik az információ-kommunikáció (IT) ~£44,7k. A legalacsonyabb medián bérek a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás terén adódtak, valahol £23-24k körül, valamint a mezőgazdaságban és kiskereskedelemben is ~£25-28k körül mozognak.

Ez azt jelenti, hogy egy átlagos pénzügyi szektorbeli dolgozó kétszer annyit keres, mint egy átlagos hotelben vagy étteremben dolgozó alkalmazott.

Mi okozza a bérkülönbségeket az egyes ágazatok között?

Miért keres többet egy bankár, mint egy pincér? A szektorok közötti bérkülönbségeknek több oka van:

• Szakképzettség és képesítés: A magas bérezésű ágazatokban jellemzően magasabb végzettséget és speciális képességeket igénylő munkakörök vannak. Például az informatikai vagy pénzügyi területen dolgozók sokszor egyetemi diplomával és hiányszakmának számító szaktudással rendelkeznek, ami növeli piaci értéküket. Ezzel szemben a vendéglátásban vagy kiskereskedelemben több az alacsonyabb végzettséget igénylő munka, ami nagyobb munkaerő-kínálatot és alacsonyabb béreket eredményez.

• Termelékenység és hozzáadott érték: Az iparágak eltérő mértékben képesek magas hozzáadott értéket előállítani. A pénzügyi szektor vagy a gyógyszeripar egy alkalmazottra vetítve sokkal nagyobb profitot tud termelni, mint például a kiskereskedelem. A magasabb termelékenység lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy magasabb béreket fizessenek. A technológiai és mérnöki szektorban egy mérnök munkája nagyobb bevételt generálhat, ezért ők is magasabb bért kapnak.

• Munkaerőpiaci kereslet-kínálat: Bizonyos szakmákban krónikus munkaerőhiány van – például képzett programozók, orvosok, villamosmérnökök – ezért a munkáltatók versenyeznek a kevés jelöltért, ami felhajtja a béreket. Ezzel szemben a könnyebben betanítható állásokra (pl. árufeltöltő, pincér) általában sok jelentkező akad, így a munkaadók nem kényszerülnek magas bért kínálni a toborzásnál. 2025-ben is igaz, hogy az IT, mérnöki és egészségügyi területeken nagy a kereslet a munkaerő iránt, emiatt ezekben a szektorokban a bérnövekedés üteme meghaladja az átlagot.

• Szakszervezetek és érdekérvényesítés: Egyes ágazatokban erősebb a dolgozók érdekérvényesítő képessége. Hagyományosan a közszolgáltatásokban (pl. vasút, tömegközlekedés) és az ipar bizonyos területein erős szakszervezetek működnek, amelyek kollektív alkuval magasabb béreket harcolnak ki. A magánszektor magas presztízsű területein (pl. bankok) pedig a kulcsemberek bérét a cég profittermelő képessége is feljebb tornázza. Ezzel szemben a vendéglátásban vagy kereskedelemben gyengébb a szakszervezeti jelenlét, és sok a fiatal, könnyen cserélhető munkaerő, így a bértárgyalási pozíció gyenge.

• Földrajzi koncentráció: A magas fizetésű iparágak gyakran a nagyvárosokban, főként Londonban koncentrálódnak (pl. pénzügy, jogi szolgáltatások, IT startupok). Londonban a megélhetési költségek is magasabbak, ami miatt a bérek eleve feljebb indulnak (lásd regionális különbségek). Tehát az iparági és regionális hatások összeadódhatnak: pl. a londoni pénzügyi szektorban extrém magasak a bérek mind az iparág, mind a lokáció prémiuma miatt.

Magasan és alacsonyan fizető szakmák

Az egyes ágazatokon belül is nagy a szórás az egyes foglalkozások jövedelme között. Néhány példa a 2023-as adatok alapján a legjobban, illetve legrosszabbul fizető szakmákra:

• Legmagasabb fizetésű foglalkozások: A lista élén rendszerint a vállalatvezetők állnak. Az ONS felmérése szerint a vállalatvezetők és felső vezetők (ideértve a vezérigazgatókat) átlagosan évi £80–82 ezer fontot keresnek medián értéken. Szintén a csúcskeresetűek közé tartoznak az orvosok és ügyvédek bizonyos területei. Például egy szakorvos (pl. gyermekgyógyász vagy sebész) medián fizetése gyakran £70–100 ezer font között mozog, míg egy tapasztalt ügyvéd vagy jogtanácsos £50–60 ezer font körül vihet haza. Az informatikai szektorban egy AI/ML mérnök is az élmezőnybe tartozik (akár £65–70k körül) – egy friss felmérés szerint az MI mérnökök éves mediánja kb. £68,500. A pénzügyben a kereskedők, befektetési bankárok és a szakterületük csúcsán lévő szakemberek bónuszokkal együtt sok esetben 6 számjegyű fizetést érnek el (£100k felett).

• Legalacsonyabb fizetésű foglalkozások: A vendéglátásban és a szolgáltató szektorban találjuk a legkisebb béreket. Például egy vidámparki kisegítő vagy felszolgáló medián éves fizetése mindössze ~£18–20 ezer font körül van, ami alig haladja meg a teljes munkaidős minimálbér szintjét. Hasonló nagyságrendben keres egy kezdő bolti eladó vagy pincér is (évi £18-22k). Az ápolók és gondozók bére ugyan kicsit magasabb, de még mindig viszonylag alacsony a nemzeti mediánhoz képest – egy ápoló mediánja ~£30k alatt van, ami a kulcsfontosságú voltuk ellenére viszonylag szerény összeg. Az adminisztratív és irodai kisegítő munkakörökben is általában £20–25k körül alakul a medián bér.

Összességében 2025-re azt láthatjuk, hogy a legjobban fizető szakmák (CEO-k, orvosok, mérnökök, jogászok) és a legrosszabbul fizetők (pincérek, eladók, takarítók) között akár 4-5-szörös bérkülönbség is lehet éves szinten. Ezek a különbségek részben az iparági sajátosságokból, részben a képzettségből, felelősségből adódnak.

Érdekesség, hogy a közszféra bizonyos területein (pl. tanárok, rendőrök) a fizetések a fenti skálán középtájon helyezkednek el – nem tartoznak sem a top keresetűek, sem a legalsó sávba, viszont 2022–2023-ban számos sztrájk és bérkövetelés mutatta, hogy e csoportok is magasabb bérre tartanak igényt az infláció miatt.

Regionális különbségek

Az Egyesült Királyságon belül jelentős földrajzi bérkülönbségek vannak. Leginkább ismert a London és a vidék közti kereseti rés: Londonban általában jóval többet lehet keresni ugyanazzal a munkával, mint az ország más részein.

Ezen felül az Egyesült Királyság különböző országrészei (Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország) között is megfigyelhetők eltérések. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, hogyan alakulnak a keresetek a nagyvárosokban és vidéken, valamint összehasonlítjuk Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország bérszínvonalát.

London vs. vidék: a nagyvárosi bérprémium

London kiemelkedik a magas fizetéseivel: a fővárosban a medián fizetések majdnem minden területen magasabbak, mint az országos átlag. 2023-ban a Londonban dolgozók teljes munkaidős medián éves keresete ~£47 500 körül volt, szemben az országos ~£37 000-rel. Heti bérre leosztva ez ~£850/hetet jelent Londonban, míg például Északkelet-Angliában csak ~£660/hetet. Másfélszeres különbség is lehet tehát London javára.

Ennek oka egyrészt a magasabb megélhetési költség (Londonban a lakbérek, árak jóval az országos átlag felett vannak, amit a munkáltatók bérkiegészítései ellensúlyoznak), másrészt az, hogy a magasan fizető ágazatok központjai (finanszírozás, bankok, globális cégek központjai) Londonban koncentrálódnak.

Nem csak London, hanem más nagyvárosok is felülmúlják a vidéki térségeket. Délkelet-Anglia (London vonzáskörzete) a második legjobban fizető régió, 2023-ban ~£39 000 medián éves keresettel. A dél-nyugati és nyugati országrészek nagyvárosai (pl.

Bristol, Manchester) is az országos átlag körül fizetnek. Ezzel szemben Északkelet-Anglia, Yorkshire és Humber régió, valamint Wales tartoznak a legalacsonyabb bérszínvonalú területek közé, ~£33-34 ezer medián éves keresettel.

Például egy irodai adminisztrátor Londonban kereshet £30k-t is, míg ugyanez a pozíció Észak-Angliában lehet, hogy csak £22-24k fontot fizet évente. A különbség persze a pozíciók szintjén is megmutatkozik: sokan Londonba költöznek a karrierlehetőségek és a magasabb fizetés reményében, ugyanakkor számolni kell a megélhetési költségek emelkedésével is. 2025-ben várhatóan fennmarad a nagyvárosi bérprémium, bár az otthoni munkavégzés terjedése miatt néhány cég regionálisan egységesebb bért kínál (hisz a munkavállalók nem feltétlen költöznek Londonba a munka miatt).

Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország bérkülönbségei

Az Egyesült Királyság négy országrészét (England, Scotland, Wales, Northern Ireland) összehasonlítva is találunk különbségeket a fizetésekben:

• Anglia: Mivel Anglián belül van London és a gazdaságilag erősebb délkeleti régió, itt a legmagasabb az átlag. Ha egész Angliát nézzük, a medián bér magasabb, mint a többi országrészben. 2023-ban Anglián belül a délkeleti régió ~£39k mediánja, míg az északkeleti ~£33k; országosan Anglia átlagosan valahol £35-36k körül lehetett. Anglián belül azonban nagy a szórás a régiók között, így nehéz egy számot kiemelni.

• Skócia: Skóciában a medián bérek valamivel alacsonyabbak Londonnál, de meghaladják az angliai vidék átlagát. 2023-ban Skócia medián éves fizetése ~£38 300 volt, amivel a harmadik helyen állt a régiók sorában London és Dél-Anglia után. Glasgow és Edinburgh környékén koncentrálódnak a magasabb bérű állások (pl. pénzügyi szolgáltatások Edinburgh-ben, olajipar Aberdeenben). Skóciában az ipari hagyományok (és az északi-tengeri olajipar) is felhúzzák a béreket bizonyos szektorokban.

• Wales: Wales gazdasága hagyományosan gyengébb, kevesebb nagyvárosi központtal. Ennek megfelelően Wales-ben az éves medián kereset ~£34 300 font körül alakult 2023-ban, ami az egyik legalacsonyabb az UK-n belül. Cardiff ugyan egy jelentősebb város, de összességében Wales-ben több a mezőgazdasági, könnyűipari, alacsonyabb bérű munka.

• Észak-Írország: Észak-Írországban szintén az alacsonyabb bérszínvonal jellemző, 2023-ban a medián kb. £34 400 volt. Belfast a fő gazdasági centrum, de az ottani fizetések sem érik el a londoni vagy skót csúcsszinteket. Az elmúlt években ugyanakkor Észak-Írországban volt némi felzárkózás: 2010-2024 között reálértelemben itt nőttek leginkább a bérek (kb. +4% reálbér-növekedés), míg például Londonban csökkentek ez idő alatt.

Összefoglalva: 2025-ben is várhatóan London marad a legjobban fizető hely az Egyesült Királyságban, akár 15-20%-kal magasabb mediánbérrel, mint a nemzeti átlag. Skócia és Dél-Anglia a közép-felső kategóriában vannak, míg Wales, Észak-Írország és Északkelet-Anglia a sereghajtók a bérstatisztikákban. A földrajzi elhelyezkedés hat a bérekre: a nagyobb városok, ipari és pénzügyi központok (London, Edinburgh, Manchester stb.) magasabb bért kínálnak, míg a vidéki, periférikus térségekben ugyanazon szakmák bérszintje alacsonyabb.

Ez a regionális bérszakadék hosszú távú gazdasági és társadalmi kérdéseket is felvet (pl. elvándorlás a magasabb bérű régiókba, regionális fejlesztéspolitika szükségessége).

Nemzetközi összehasonlítás

Felmerül a kérdés: Hogyan viszonyulnak az Egyesült Királyság bérei más európai országokhoz? Ebben a fejezetben összehasonlítjuk a brit kereseteket néhány nagy nyugat-európai gazdaság – Németország, Franciaország, Olaszország és Ausztria – bérszínvonalával. Megvizsgáljuk, mely országban mennyi az átlagos kereset, milyen tényezők befolyásolják az országok közötti különbségeket (például gazdasági fejlettség, ipari szerkezet, munkaerőpiaci szabályozás), és megnézzük, mely ország vezet bizonyos szektorok bérezésében.

Az Egyesült Királyság vs. kontinentális Európa: bérek számszerű összevetése

Átlagos keresetek összehasonlítása: Az átlagbérek terén az Egyesült Királyság nem áll az élen Európában, de nagyjából a közép-felső mezőnyben helyezkedik el. Az alábbi táblázat a vizsgált országok hozzávetőleges átlagos éves bruttó kereseteit mutatja 2023 körül (nemzetközi euró összehasonlításban):

A fenti számok hozzávetőlegesek, éves bruttó átlagkeresetet jelölnek.

Németországban az átlagfizetések valamivel magasabbak, mint az Egyesült Királyságban – egyes statisztikák ~€48-50 ezer körüli éves bruttó átlagbért adnak meg Németországra. Franciaország hasonló szinten van, kb. €43-44 ezer eurós átlaggal, ami nagyjából megegyezik a brit szinttel euróban kifejezve. Ausztria viszont kiugróan magas értéket mutat: ~€57 ezer euró az éves átlagos bruttó bér, ami Európán belül az egyik legmagasabb (Ausztriában szinte minden ágazatban erős a bérszínvonal, részben a kollektív szerződéseknek köszönhetően). Olaszország ezzel szemben jócskán lemarad: az átlagos bruttó bér csak ~€30 ezer euró körül van, ami az Egyesült Királyságban jellemző szintnek alig kétharmada. Ez a különbség megmutatkozik abban is, hogy sok olasz fiatal vonzóbbnak találja a külföldi (pl. észak-európai) munkalehetőségeket a magasabb fizetések miatt.

Mediánbérek nemzetközi viszonylatban: Az összehasonlításkor fontos megjegyezni, hogy az átlagbérek mellett a mediánbérek is érdekesek lehetnek. Az Egyesült Királyságban a medián bruttó bér ~£37k, ami ~€43k-nak felel meg.

Németországban a medián valamivel alacsonyabb az átlagnál (mivel ott is vannak nagyon magas fizetések): 2023-ban a német medián bruttó bér kb. €41–42 ezer volt. Franciaországban a medián ~€38–39 ezer körül alakult, Ausztriában pedig €45–50 ezer körül lehetett (nincs hivatalos, de a magas kollektív bérmegállapodások miatt a medián is magas).

Olaszországban a medián bér ~€28 ezer körülire becsülhető, ami jelzi, hogy az olasz bérstruktúra alja és közepe is alacsonyabb a britnél.

Összességében elmondható, hogy Németország és Ausztria megelőzi az Egyesült Királyságot a bérszínvonal tekintetében, Franciaország nagyjából hasonló szinten van, míg Olaszország jóval alacsonyabb átlagbért kínál. Természetesen a megélhetési költségek is különböznek: pl.

Németországban magasabbak a bérek, de a járulékok és adók is; míg az Egyesült Királyságban a nettó keresetek arányaiban valamivel kedvezőbb lehet adózás után.

Mi befolyásolja az országok közötti bérkülönbségeket?

Számos tényező magyarázza, miért keresnek többet a munkavállalók egyes országokban, mint másokban:

• Gazdasági fejlettség és termelékenység: A magasabb GDP/fő-jövedelmű országok általában magasabb béreket fizetnek. Ausztria és Németország gazdaságilag nagyon fejlett, termelékeny iparágakkal (autóipar, gépgyártás, gyógyszeripar stb.), ezért tudnak magas béreket kitermelni. Olaszország gazdasági növekedése viszont lassú volt az elmúlt évtizedben, termelékenységi problémákkal küzd, ami alacsonyabb bérszintben is megnyilvánul.

• Ipari szerkezet: Németország híres erős ipari bázisáról (autógyártás, gépipar), ahol szakképzett dolgozók tömege kap magas bért. Az Egyesült Királyság gazdasága inkább a szolgáltatásokra épít (pénzügy, szolgáltató szektor), ahol a bérek polarizáltabbak: a csúcson nagyon magasak (City of London bankárai), de sok alacsony fizetésű szolgáltató állás is van. Franciaország vegyes szerkezetű (jelentős ipar és szolgáltatás), Ausztria pedig kisebb, de erős exportorientált iparral bír. Az iparszerkezet befolyásolja a bérszintet: ahol nagyobb arányban vannak magas hozzáadott értékű iparágak, ott az átlagbér is magasabb.

• Munkaerőpiaci szabályozás és kollektív alkuk: Európában komoly szerepe van annak, hogy az egyes országokban milyen erősek a szakszervezetek és milyen a bérmegállapítás rendszere. Ausztriában és Olaszországban szinte az összes ágazatra kiterjednek az országos kollektív szerződések – Ausztriában pl. a dolgozók ~94%-át lefedik kollektív bérmegállapodások, Olaszországban ~97%-át. Ez garantál egy bizonyos bérminimumot szektoronként, és a bérskála felső részét is magasabbra állítja. Franciaországban törvényekkel kiterjesztik az ágazati bérmegállapodásokat (90% feletti lefedettség), így ott is kevés az igazán alacsony bérű állás (bár a munkanélküliség cserébe magasabb lehet). Németországban kb. az alkalmazottak fele tartozik kollektív szerződés hatálya alá (50-60% között, bár csökkenőben), ami egy közepes szint – ennek megfelelően a bérek magasak, de nagyobb a vállalati szintű eltérés. Az Egyesült Királyságban ezzel szemben alacsony a szakszervezeti lefedettség: 2019-ben mindössze ~27% volt a kollektív alku hatálya alá tartozók aránya. Bár újabb becslések szerint 2022-re ez ~39%-ra ugrott (módszertani változás miatt), a britek így is elmaradnak Európa kontinentális részétől. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. Németországban egy átlag munkás is kiharcolhat magának kollektíve magasabb bért, míg az UK-ben inkább a piaci erők szabják meg a fizetéseket. Ez a különbség hozzájárul ahhoz, hogy pl. az alacsony keresetűek aránya nagyobb volt hagyományosan a brit gazdaságban, bár a gyors minimálbér-emelések ezt most csökkentik.

• Megélhetési költségek és vásárlóerő: Fontos megjegyezni, hogy a nominális bérek önmagukban nem mindent jelentenek – a vásárlóerő is számít. Az USA-val összevetve például Európában sok helyen alacsonyabbak a bérek, de a szociális juttatások és az egészségügyi ellátás terén más a helyzet. Az európai országok közti különbségeknél Ausztria és Németország magasabb béreihez magasabb adók és árak is társulnak. Az Egyesült Királyságban London kivételével a megélhetési költségek valamivel alacsonyabbak lehetnek, mint pl. Párizsban vagy Münchenben, ezért a hasonló bérből a brit vidéken többet lehet fogyasztani. Ugyanakkor vásárlóerő-paritáson számolva a különbségek mérséklődnek: pl. Németország ~10-15%-kal magasabb bérei ~5-10% magasabb vásárlóerőt jelenthetnek csak, míg Olaszország alacsony béreihez alacsonyabb árak is párosulnak.

Összességében az országok közti bérkülönbségek egy komplex kép eredményei, ahol a gazdasági szerkezet, a történelmi fejlődés (pl. szakszervezetek ereje), a gazdaságpolitika (pl. minimálbér szintje) és a piac dinamizmusa mind szerepet játszanak.

Melyik ország vezet az egyes szektorok bérezésében?

Érdekes összehasonlítani, hogy szektorszinten hol keresnek többet a dolgozók: az Egyesült Királyságban vagy a kontinentális európai országokban? Néhány példa:

• Pénzügyi szektor: London a világ egyik pénzügyi fővárosa, így a nemzetközi bankárok, brókerek fizetése Londonban gyakran magasabb, mint Frankfurtban vagy Párizsban. A befektetési bankárok és fintech területén az UK bérek kiemelkedőek (plusz a bónuszrendszer is agresszívabb). Németországban a pénzügyi szektor bérei jónak számítanak, de a legmagasabb prémiumot kínáló pozíciók egy része még mindig Londonban van. Ugyanakkor pl. Bécsben a banki alkalmazottak kollektív szerződés révén kapnak stabil magas bért, de nem érik el a londoni csillagászati szinteket a csúcsokon.

• Ipar és mérnöki területek: Itt Németország vezet. Egy gépészmérnök vagy autóipari mérnök átlagos fizetése Németországban általában magasabb, mint az Egyesült Királyságban, köszönhetően a német ipar erősségének és a kollektív szerződéseknek. Ausztriában is jól keres egy mérnök, de Németország még jobb ebből a szempontból. Az UK-ban a mérnökök bére vegyes: a csúcstechnológiai szektorban (pl. repülőgépipar, Formula-1 csapatok, high-tech cégek) nagyon versenyképes, de a hagyományos gyártásban elmaradhat a német szinttől.

• IT és tech: Mind az Egyesült Királyságban, mind Németországban magasak a bérek a keresett IT szerepkörökben. London és Délkelet-Anglia (Cambridge tech cluster) a technológiai bérek fellegvára brit oldalon, míg Németországban München, Berlin, Stuttgart körzete hasonló szerepet tölt be. Általában elmondható, hogy egy senior szoftvermérnök Németországban és UK-ben is hasonló (magas) fizetésre számíthat, esetleg London kicsit vezet a felső sávban. Franciaországban és Olaszországban ezzel szemben az IT szakemberek bére alacsonyabb a merevebb munkaerőpiac és kevesebb tech-óriás jelenléte miatt – sok francia fejlesztő pl. inkább Londonba vagy Berlinbe megy a jobb fizetésért.

• Egészségügy: Az orvosok és szakápolók fizetése nagyban függ az állami bértábláktól. Az Egyesült Királyságban az orvosok bére nemzetközi viszonylatban közepes: magasabb, mint a dél-európai országokban, de alacsonyabb, mint pl. Németországban vagy Skandináviában. Németországban egy orvos könnyebben keres magasabb összeget a magánpraxis és a struktúra miatt. Ausztriában szintén jól fizetik az orvosokat (sőt sok német orvos megy Ausztriába dolgozni a jobb körülmények miatt). Az ápolók mindenhol kevesebbet keresnek; az UK-ben nemrég nagy figyelem irányult az ő bérharcukra (sztrájkok), mert reálértéken csökkent a fizetésük.

Összefoglalva, Németország dominál a hagyományos ipari és mérnöki ágazatokban a bérek terén, míg az Egyesült Királyság (London) a pénzügyi szektorban és bizonyos globális szolgáltatásokban (pl. jogi tanácsadás, reklámipar) fizet kiemelkedően jól. Ausztria sok területen kiegyenlítetten magas bért kínál a kollektív alku miatt (pl. szakképzett munkásoknak is), Franciaország középmezőny, Olaszországban pedig szinte minden szektorban alacsonyabbak a bérek (egy olasz mérnök vagy tanár kevesebbet keres, mint brit vagy német kollégája). Persze ezek általános trendek, az egyéni esetek eltérhetnek.

Bérstruktúra és juttatások

A puszta alapbéren felül érdemes megnézni, hogyan épül fel a teljes kompenzációs csomag az Egyesült Királyságban: milyen bónuszok és juttatások jellemzők, milyen szerepe van a kollektív szerződéseknek és egyéb kiegészítő fizetéseknek. Ez a szekció azt is tárgyalja, mennyiben tér el a brit bérstruktúra más európai országokétól, különös tekintettel a teljesítményalapú jutalmakra, prémiumokra és extra juttatásokra.

Bónuszok, prémiumok és egyéb juttatások az Egyesült Királyságban

Az Egyesült Királyságban a munkavállalók jövedelme gyakran nem merül ki a havi alapfizetésben. Sok ágazatban bevett gyakorlat a bónuszok fizetése, különösen a magánszektorban.

A pénzügyi szektorban például hagyományosan magas év végi bónuszokkal motiválják és jutalmazzák az alkalmazottakat – egyes befektetési bankárok esetében a bónusz összege akár meg is haladhatja az éves alapbérüket. 2023-ban a brit dolgozók átlagosan az éves fizetésük ~5-6%-ának megfelelő bónuszt kaptak (ez iparágtól függően változik), de a pénzügyi szférában ez az arány jóval magasabb is lehet. Az Egyesült Királyságban a bónusz általában diszkrecionális – azaz a munkaadó dönti el, ad-e és mennyit (nincs törvényben vagy kollektív szerződésben garantálva).

Ez eltér sok európai gyakorlattól, ahol bizonyos bónuszok kötelezőek (lásd később).

A brit munkáltatók gyakran kínálnak egyéb juttatásokat is a béren felül, úgymint:

• Magán-egészségbiztosítás: Különösen a magasabb szintű pozíciókban megszokott, hogy a cég privát egészségbiztosítást fizet a dolgozónak (és sokszor családjának). Ez az NHS (állami ellátás) melletti extra, gyorsabb ellátást biztosít.

• Nyugdíjpénztári hozzájárulás: A törvény előírja az auto-enrolment keretében, hogy a cégek járuljanak hozzá a munkavállalók nyugdíjalapjához. A munkáltatói hozzájárulás tipikusan a fizetés 3-10%-a között mozog. Ez a jövőbeni juttatás a bércsomag része.

• Céges autó vagy utazási hozzájárulás: Bizonyos pozíciókban (pl. értékesítési, menedzseri szinten) cégautót adnak vagy annak költségeit térítik. Alternatívaként léteznek car allowance-ok, amikor a dolgozó saját autót használhat üzleti célra térítéssel.

• Részvényopciók, részvényprogramok: Főleg nagyvállalatok és startupok esetén a dolgozók részesedést kaphatnak a cégben, opció formájában, ami hosszú távú ösztönző.

• Egyéb cafeteria jellegű elemek: Például étkezési hozzájárulás, sportbérlet, továbbképzési támogatás, munkahelyi kedvezmények. Az UK-ben nincs olyan egységes cafeteria rendszer, mint néhány európai országban, de sok cég önként nyújt ilyeneket a tehetségek bevonzása érdekében.

Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Királyságban nincs törvényben előírt 13. havi fizetés vagy kötelező kollektív bónusz. Számos európai országban (pl.

Spanyolország, Olaszország, Németország bizonyos szektoraiban) bevett a 13. havi, sőt 14. havi fizetés (karácsonyi pénz, szabadságpénz). Az UK-ben ilyen nincs – a fizetések 12 havi bontásban értendők, a plusz juttatások teljesen a piaci gyakorlatra vannak bízva.

Ez azt jelenti, hogy míg például egy osztrák munkavállaló garantáltan kap egy extra havi bért év végén a kollektív szerződés alapján, addig egy brit dolgozó csak akkor kap bónuszt, ha a cég úgy döntött (pl. jól ment az üzlet vagy teljesítmény alapján jutalmaznak).

Teljesítményalapú jutalmak és prémiumok

A teljesítményalapú bérezés az Egyesült Királyságban széles körben elterjedt a magánszektorban. Ennek egyik formája a fent említett diszkrecionális bónusz, amelyet jellemzően az egyéni, csoportos vagy vállalati teljesítmény függvényében osztanak ki.

Például:

• Egy értékesítő kaphat jutalékot (commission) az eladások után, ami akár a fizetésének jelentős része is lehet.
• A gyártásban dolgozók esetén létezhetnek prémiumok a termelési célok túlteljesítésekor vagy minőségi mutatók alapján.
• Felsővezetők és menedzserek bónusza gyakran a cég nyereségétől, részvényárfolyamától függ (pl. részvényopciók formájában, melyek értéke a cég teljesítményével arányos).
• Start-up cégeknél bevett, hogy alacsonyabb alapfizetés mellé nagyobb részvényopciós csomag jár, így a munkavállaló anyagilag motivált a cég sikerében.

Az állami szektorban a teljesítményalapú jutalmazás korlátozottabb (pl. a tanárok, rendőrök bértáblában vannak, kisebb mozgástérrel), de ott is vannak esetenként célprémiumok vagy előléptetéssel járó ugrások.

Összességében az UK bérstruktúráját a rugalmasság és individualizáció jellemzi: a fizetés nagyobb része lehet változó elem (bónusz, jutalék), ha a munkakör jellege ezt lehetővé teszi. A munkáltatók szeretik a teljesítményhez kötni a plusz juttatásokat, mert így ösztönzik a dolgozókat és a költségeket is a teljesítménnyel arányosan viselik.

Ugyanakkor válságos időkben (pl. gazdasági visszaesés) ezek a bónuszok elmaradhatnak vagy csökkenhetnek, ami a dolgozók oldaláról bizonytalanságot jelent.

A brit bérstruktúra vs. európai bérstruktúra

Miben tér el az Egyesült Királyság bérstruktúrája mondjuk a német vagy francia modellhez képest? Néhány fő különbség:

• Kollektív szerződések aránya: Amint korábban említettük, a kontinentális Európában gyakoribbak az ágazati kollektív bérmegállapodások. Ezek jellemzően rögzítenek bérsávokat, pótlékokat (pl. éjszakai műszakpótlék, 13. havi fizetés, szolgálati idő utáni emelések). Az UK-ben a kollektív alkuk kevesebb munkavállalóra terjednek ki, így a bérstruktúra inkább egyénileg állapítható meg munkaszerződésenként.

• 13. havi fizetés hiánya: Mint említettük, sok európai országban bevett a 13. havi (és néhol 14. havi) fizetés, ami kvázi garantált bónusz. Az UK-ben ilyen nincs általánosan, ami azt is jelenti, hogy a havi fizetések eleve valamivel magasabbak lehetnek (hiszen 12 felé osztják a teljes évi keresménynyel egyenértékű összeget, nem 13-14 felé). A brit dolgozók év közben kapják meg a teljes bérüket, míg pl. a németek vagy spanyolok egy részét év végi jutalom formájában.

• Bónuszok szerepe: Míg Nagy-Britanniában a bónusz tipikusan diszkrecionális és teljesítményfüggő, addig pl. Franciaországban sokkal ritkább a teljesítménybér (sőt sokszor törvények szabályozzák a bónuszplafonokat a pénzügyben is). A brit bonus culture része a vállalati kultúrának, különösen a City-ben és multinacionális cégeknél. Európában a 2008-as válság után szabályozták is a bankárok bónuszait (EU-s szinten), de London bizonyos területeken próbált eltérni ettől (Brexit után pláne van mozgástér).

• Juttatások struktúrája: Európában sok juttatás államilag, törvényileg biztosított vagy előírt (pl. családi pótlék, anyasági támogatás, vállalati étkezési utalványok stb.). Az UK modell inkább piaci alapú juttatáscsomagokra épít: a cégek önként adnak pluszt a törvényi minimum felett, hogy vonzóbbak legyenek a munkaerőpiacon. Például Franciaországban törvény garantál bizonyos szociális juttatásokat, míg az UK-ben a céges juttatások a munkáltató stratégiájának részei.

• Bérskála és egyenlőtlenségek: Az Egyesült Királyságban nagyobb a bérszórás – a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések közötti különbség tágabb, mint pl. a skandináv országokban vagy akár Németországban. Ennek oka, hogy kevesebb a bérbefagyasztó mechanizmus és magasabb a felső vezetői fizetések szintje (az FTSE100 cégvezetők medián fizetése 2022-ben ~£4,4 millió volt, ami óriási szám). A béraránytalanságok az UK-ben markánsabbak, bár a magas minimálbér és adórendszer némileg tompítja ezt. Európa sok országában a kollektív béralku és a társadalmi modell kiegyenlítőbb: pl. Skandináviában vagy Hollandiában kisebb a szakadék a top és bottom fizetések között.

Összegezve: a brit bérstruktúra rugalmasabb, piaci vezéreltebb és teljesítményorientáltabb, míg a kontinentális európai struktúra szabályozottabb és kiegyenlítettebb. Ez tükröződik abban is, hogy az UK-ben könnyebben lehet nagyot szakítani (ha valaki keresett iparágban van, vagy csúcspozícióban, nagyon magas fizetést és bónuszt kaphat), ugyanakkor nagyobb a bizonytalanság a bér kiegészítő elemeit illetően (mert nincsenek garantált extrák, csak a minimálisan törvényben előírtak, pl. minimálbér, 28 nap fizetett szabadság, stb.).

Más európai országokban viszont lehet, hogy a plafon alacsonyabb – például egy átlagos osztrák boltvezető nem keres annyit, mint egy londoni bankár, viszont cserébe biztosabb juttatásai vannak és kevésbé csúszik le senki a nagyon alacsony bérre.

Összegzés

Mennyit lehet keresni az Egyesült Királyságban 2025-ben? A fentiek alapján az alábbi főbb megállapítások emelhetők ki:

• Országos bérszint: A teljes munkaidős medián éves bér 2024-ben ~£37 000, ami 2025-re tovább nőhet. Az átlagos fizetés (mean) ~£36–37 ezer évente, heti ~£700 körül alakul. A bérek nominálisan nőnek (~5-6% évente), de a magas infláció miatt a reálkeresetek csak most kezdtek el ismét emelkedni, és még mindig alig haladják meg a 2010-es szintet reálértéken.

• Minimálbér és reálbér: A minimálbér gyors ütemben emelkedik – 2025 áprilisában £12,21/óra lesz a 21 év felettieknek, történelmi csúcsot érve el reálértéken. Ez segít az alacsony bérűeknek, de a vállalatok költségeit is növeli. A reálbérek 2022-ben zuhantak az infláció miatt, de 2024-ben stabilizálódtak és kis növekedésnek indultak. 2025-ben várhatóan folytatódik a mérsékelt reálbér-emelkedés, amennyiben az infláció csökken.

• Iparági különbségek: Hatalmas bérszórás van az ágazatok között. A legjobban fizető szektorok (pénzügy, informatika, energia) medián fizetései £45-50k körül vannak, míg a vendéglátásban és kiskereskedelemben csak £20-25k körül. Ennek okai a képzettség, termelékenység, munkaerőhiány és érdekérvényesítés különbségei. A legjobban kereső foglalkozások (vezetők, orvosok, mérnökök) akár 4-5-ször többet keresnek, mint a legkevesebbet fizetők (pincérek, bolti eladók).

• Regionális különbségek: Londonban a legmagasabbak a bérek – a londoni medián bér £47k, ami kb. 15-20%-kal magasabb az országos átlagnál. A délkeleti régió és Skócia is az átlag felett van (£38-39k). Wales, Észak-Írország és Északkelet-Anglia a legalacsonyabb bérszintű területek (~£33-34k). A nagyvárosok és ipari központok bérprémiuma megmarad: a metropoliszok jobban fizetnek, míg a vidéki és periférikus térségekben szerényebbek a keresetek.

• Nemzetközi perspektíva: Az UK bérei európai összevetésben középmagasnak számítanak. Németországban és Ausztriában magasabbak az átlagbérek (német átlag ~€48k, osztrák €57k) – köszönhetően az erős iparnak és kollektív alkuknak. Franciaország hasonló szinten van, míg Olaszország jóval elmarad (€30k átlag). Szektoronként Németország vezet az iparban, az UK a pénzügyekben, az IT-ban pedig hasonló a szintjük. A különbségeket a gazdasági fejlettség, iparági összetétel és a munkaerőpiaci szabályozás eltérései magyarázzák.

• Bérstruktúra és juttatások: A brit bércsomag gyakran tartalmaz teljesítményalapú elemeket (bónuszok, jutalékok), különösen a versenyszférában. A juttatások (pl. magán-egészségbiztosítás, nyugdíjpénztár, céges autó) fontos kiegészítői a fizetésnek, de nincsenek egységesen szabályozva – a cégek önkéntes alapon versenyeznek velük a tehetségekért. Az UK bérmodell flexibilisebb és piacvezéreltebb, míg sok európai országban kötöttebb a rendszer (13. havi fizetés, erős kollektív szerződések). Emiatt az Egyesült Királyságban nagyobb lehet a bérkülönbség és bizonytalanság, ugyanakkor lehetséges magasabb jutalmakat elérni egyéni teljesítménnyel.

Mindezek alapján 2025-ben az Egyesült Királyságban megkereshető összeg nagyban függ attól, hol dolgozunk, milyen szektorban és pozícióban. Egy londoni pénzügyi elemző több mint kétszer annyit vihet haza, mint egy észak-angliai kisváros boltvezetője.

A brit munkaerőpiac továbbra is vonzó a magas képzettségű szakemberek számára a kiemelkedő fizetések és bónuszlehetőségek miatt, ugyanakkor kihívást jelent az alacsonyabb keresetűeknek a megélhetési költségek emelkedése. A nemzetközi összehasonlításban a brit bérek versenyképesek, de nem a legmagasabbak Európában – a jövőbeni növekedésük pedig azon múlik, hogy a gazdaság hogyan birkózik meg az inflációval és a termelékenységi problémákkal.

Összességében 2025-ben az Egyesült Királyságban keresni annyit jelent, hogy a megfelelő helyen és szektorban dolgozva az ember jó életszínvonalat tud elérni, de a gazdasági realitások és regionális különbségek miatt a kép vegyes, és érdemes alaposan tájékozódni a konkrét lehetőségekről.

Források

• Employee earnings in the UK - Office for National Statistics
• Average earnings by age and region - House of Commons Library
• UK median full-time pay rises 6.9% to 37,430 pounds, ONS says | Reuters
• Average UK salary in 2024 by industry and education | Indeed.com UK
• What is the Average UK Salary? 2025
• Európai országok átlagfizetés alapján – Wikipédia
• Collective bargaining | Worker Participation